Tegnap Schindler gyárában tettünk látogatást. Marci, Adri, Andrew és én. (Bár előtte még a Hala Targowán és a városban kóboroltunk, meg végre megkaptam a diplomámat is.) A múzeum nem volt olcsó, de megérte. A látványvilág, a hanghatások megérik a pénzt. Most lett teljesen felújítva a kiállítás, és érdemes volt várni rá. Ötletes, kreatív, nagyon hatásos és megragadó. Bár talán nem ez a legmegfelelőbb szó erre a tárlatra.... Különös és érdekes volt, hogy a mellettünk sétáló látogatók között nem egy német volt. Nem tudom, ők hogyan értékelik ezt a gyárat, vajon milyen érzések kelhettek életre bennük. Este megérkezett András, kimentünk elé az állomásra. Aztán Ricsi búcsúbulijára mentünk, de nem maradtunk sokáig, mert azt hittem ott helyben elalszom:S. Ma elbúcsúztunk Dominiktól, de remélem nem örökre. Még mindig utálok elköszönni, főleg úgy, hogy az is benne van a pakliban, hogy soha többé nem találkozom ezekkel az emberekkel. Itt hagyom a fél szívemet és talán a mostani fél életemet is....