Azt hiszem a Vele töltött több mint két év alatt, ezzel tudtam neki a legnagyobb örömet szerezni. És talán az egyik legjobb bulit és legszebb éjszakát töltöttük együtt. Csak mosolyogva, örömmel a szívemben tudok gondolni erre az eseményre. Jó volt meglepni, még izgulni is az volt. Mert minden percért megérte. Minden izgalomért, idegeskedésért és fáradt percért. Az a mosoly és az a tekintet, ami akkor az arcára ült, elárult mindent. Boldog volt és örült. Felszabadultan bulizott, táncolt. És elmondta, mit is érez, mit jelentek neki. Mégha a hétköznapokban ezeket nem is mindig vallja be, attól még így érez. Higgyem el. Az, hogy ezeket a szavakat csak különleges alkalmakra tartogatja, még nem jelentik azt, hogy nem igazak. A hülyéskedéseire pedig nem igaz, a minden vicc fél igazság mondás. És én igyekszem mindezt tudatosítani magamban. Pedig időnként nehéz. :) Itt is köszönöm Mindenkinek, aki eljött és közreműködött a meglepetésben. Egy aprócska meglepi és egy torta, hatalmas örömet tudott okozni.
Olvastam másnap reggel egy idézetet, ami számomra nagyon passzolt az egészhez:
"Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem."
Laurell Kaye Hamilton 
:)