"Volt egyszer egy ember (és van is), aki mindig nagyon vidámnak, keménynek és társasági lénynek mutatta magát. Mindenkinek azt hangoztatta, hogy a saját életét kell élnie, mennie, fejlődnie, kihasználni a lehetőségeket. Imádott és imád a középpontban lenni, beszélgetni másokkal, mosolyt csalni a többiek arcára és megmondani a frankót. Megosztó személyiség a mai napig. Vagy imádod, vagy utálod, ritka a középút.
Kevesen ismerik igazán, szinte senki. Ennek leginkább az az oka, hogy bár nyitott és nagyon nyílt, nem adja ki magát, még azoknak az embereknek sem, akik teljes szívvel megnyílnak előtte. Állítása szerint ez azért van, mert a személyes dolgai elveszítenék a lényegüket, azt, hogy személyesek. Másokban az is megfordult, hogy ez csak túlzott keménységre vall, hogy nem akar segítséget kérni, mert szégyelli, mert egész életében magára támaszkodott, mert erős és megold mindent. Nem szokott ahhoz, hogy van kire támaszkodni, van kitől kérni, van aki szívesen segít. Pedig van!
Aztán belekerül egy élethelyzetbe, amikor mellé kerül egy másik ember is, egy szintén független, erős akaratú ember. Sok időt töltenek együtt, hiszen együtt élnek. Próbálgatják magukat és egymást. A két erős akarat találkozik és nem oltja ki egymást. Az erős akaratú, társaság központja megtapasztalja, milyen, amikor a másik erős akaratú is a saját életét éli. Éli, mert ezt a tanácsot kapta, méghozzá Tőle. Ezt látta példaként, ezt tapasztalta, szintén Tőle. Ezt hallotta hónapokig, évekig, kipróbálta, hogy milyen az, amikor egy nagyon picit önző és hetente egyszer szórakozik. Az erős akaratú, aki eddig azt gondolta, hogy milyen jó ez (valóban így van), megtapasztalta, hogy milyen a másik oldalon lenni, milyen amikor ő van egyedül, 4 fal között, magányosan. Elfoglalja magát, de csak ideig-óráig, aztán egyhangú lesz, minden. Erre még jönnek a hétköznapi gondok és a presszió. A másik erős akaratú sajnálja és lelkiismeretfurdalása van, de jól esik neki menni. Menne ő Vele is, a Párjával, de az sokszor nem akar, nem megy, így nincs más választása. Persze, ilyenkor az érzés nem olyan. Ilyenek ezek az akaratok. De emellett mindent megtesz a másikért, hogy boldoggá tegye, hogy örülni lássa. Minden szabad idejét próbálka vele tölteni, mert neki az a legnagyobb boldogság, mert Vele akarja. Nem akarja bántani... A kemény akarat tudja ezt, de időnként inkább nem fogja fel, különös ő is. Nem engedik el egymás kezét és áramkörét. De így kerek ez az egész.

Mind a kettő tudja, érzi, hogy pont ez a két erős akarat tartja őket össze. Furák együtt, rezegnek, vibrálnak, időnként kiakadnak, de élnek, együtt!
Megoldanak együtt mindent, leküzdik az akadályokat, mert nem akarnak megállni. És ez így is van rendjén.
Időnként azt érzik, hogy nem tudják egymást boldoggá tenni, de aztán rájönnek, hogy a körülmények nem engedik. Mert nagy a nyomás. De hol és kinél nem? Van egy nyugalomsziget, ahol a 2 akarat ledől és egy kicsit megpihen egymás mellett."

Sokszor sok a munka, sokszor érzed azt, hogy nem vagy boldog, nem tudod a másikat azzá tenni. Aztán körülnézel, látod az apró szépséges dolgokat, legyen az akár csak egy naplemente, egy kedves szó, egy ölelés és rájössz, hogy minden csak nézőpont kérdése.
Az alappillérek az életedben: család, Ő, barátok, munka, stb. mind megvannak. Próbálsz mindenkinek megfelelni, csak közben ne felejts el élni, a saját álmaidat megvalósítani!