Összefoglalva az előző évet, azt mondanám, tartalmas volt. Egyetem befejezése, kikerülés a régi közegből, mesterdiploma a kézben. Közben, előtte, utána munka, barátok, család, veszteségek és nyereségek. Egy Lengyelországos tavasz, egy végigdolgozott nyár, egy kemény őszi kezdés, egy kicsit pihenős karácsony. Nem tudom, hogy miről kéne, vagy egyáltalán kell-e számot vetnem a tavalyi évről. Annyi minden kavarog bennem. Mélyen nyomot hagyó emlékek: egy elveszített ház, egy kihagyott fesztivál, egy megszokott és boldogító légkör megszűnése. Emellett viszont új emberek és ismeretségek, komoly munka, előre haladás, sok átszórakozott este, barátságok, család, szerelem, nevetések, könnyek és sok sok beszélgetés. Aztán az új évben egy új családtag. Mit is várok az új évtől és magamtól? Leginkább persze magamtól mert a napok akkor is mennek, ha én nem teszek közben semmit sem. Csak ugye nem mindegy a tartalom,amivel megtöltjük ezeket az órákat. --> Talán több elfogadást és kevesebb feszültséget. Érzelmi biztonságot és nem ambivalenciát. Azt, hogy legyek erősebb és kitartóbb. Hogy ne torpanjak meg és adjam fel. Fogadjam el, hogy nem mások is élhetik a saját kis világukat az enyém mellett és nem feltétlen kell mindenhova mennem, ahova mások mennek. Én is mehetek oda, ahová mások nem jönnek. Ne féljek belevágni! Később csak nehezebb lesz. Könnyebb belerázódást a mókuskerékbe. Vidámabb ébredéseket reggelente. Kevesebb sírást, még akkor is, ha belőlem így távozik a feszültség. Bár megfigyeltem, hogy már sírni sem úgy sírok mint régen. Már nem tudok felszabadultan sírni, magyarán bőgni. Ezt is visszaszorítja az ember, hogy majd beleszakad a feje a bent felgyülemlett feszültségbe, csakhogy megfeleljen a társadalmi normálnak, elvárásoknak és saját magának.Ekkora balgaságot. Mindenki úgy él, ahogyan neki jó. Vagyis, így kellene, persze normális keretek között.
Mit várok még? Több spontán és felszabadult dolgot. Azt, hogy többször tudjam bevenni a "leszarom" tablettát.
Hogy könnyebben viseljem a piszkálódást és a folyamatos feszültséget. Hogy ne is keressem azt feleslegesen. Ne akarjak minden létezőbe belekötni, ha van egy szebb út is. Hogy igyekezzek elfogadni mások döntéseit, még akkor is, ha nem egyeznek az enyémmel. Hogy álljak ki jobban amellett, amit én gondolok és ha igazam van, akkor ne hagyjam azt elnyomni. Hogyha nagyon szeretnék valamit, akkor azt érjem is el. Észérvekkel és ne hisztivel. Tettekkel. Hogy tudjak higgadt és normális lenni, még akkor is, amikor a főnököm vagy egyéb "más állatfajták", akárki, akármi miatt a vérnyomásom éppen az egekbe szökött. Felszabadultan szórakozni és élvezni az életet. Nem szégyellni, sőt megőrizni a gyermeki mosolyt, bájosságot és rácsodálkozást a világra. Mert szeretem, hogy ez meg van bennem, hogy egy apró felhőt vagy szaladó gyíkot is szépnek tudok látni.
Azt, hogy ne találjak minden szombaton kivetnivalót abban az emberben, akit szeretek. Hogy viselkedjek normálisan. Hogy amit eddig toleráltam, ezután is tudjam. Hogy találjak magamnak egy normális hobbit, hogy rendszeresen igyekezzek eljárni sportolni. Hogy több időt fordítsak a barátaimra. Hogy elérjem a közös jövőre megálmodott első lépéseket, hogy őszre már vele lakhassak és kialakíthassuk a saját kis életünket, családunkat. Hogy türelmesebb legyek a családommal és a körülöttem lévő emberekkel. Hogy mutassam ki a szeretetet, amit érzek és ami bennem lakozik. Hogy végre irtsam már ki magamból a görcsösséget és a negatív gondolatokat. Hogy ne csak a saját álmaim teljesítéséért tegyek, hanem segítsek másoknak is boldognak lenni és hozzátenni az életükhöz. Hogy ne legyek negatív és depresszív és ne traktáljam, mérgezzem magamat idióta gondolatokkal. Hogy fogadjam el azt a helyzetet, ami van és aminek a megteremtéséhez én is hozzájárultam. Hogy mások primitívségétől ne kellőképpen kiborulni, mert ők állítanak ki szegénységi bizonyítványt magukról, nem én. Több tiszteletet az emberek felé és magam felé is! Önbizalmat! És ami nagyon fontos, hogy bármi is történjen, ha úgy érzem kell, akkor merjek lépni és szólni. Kiállni magamért és az elveimért, álmaiért. Ne adjam fel azt, amit én terveztem el mert ezt az életet csak én élhetem. Ezen kívül segítsem a családomat, barátaimat, Páromat és a Keresztfiam életébe próbáljak meg minél több örömöt csempészni, hogy az a kisember úgy emlékezzen majd a gyerekkorára, hogy igenis szép volt, mégha sajnos a körülmények legtöbbször nem is adottak. 
Nah és persze, több posztot magamtól. Mert mindig lenne mit írnom, sokszor nagyon jó témák futnak az agyamon, de mire idejutok, legtöbbször kedvem, erőm vagy időm nincsen egy egy poszt megírásához. Vagy olyan fáradt vagyok, hogy már csak egy kis limonádé bejegyzésre jut erőm, mint most. És persze szeretném megköszönni Mindenkinek a tavalyi évet, hogy hozzájárultak és velem, mellettem voltak. Hogy elviseltek és nagyon sokan mosolyt csaltak az arcomra. :) Legyen ez ebben az évben is így!