Hogy miért tollpihe, mert ezek a gondolatok bárhol és bármikor megjelenhetnek, ugyanúgy, mint egy tollpihe. És miért fehér? Mert az a tisztaság színe...
"Nem éljük a legjobb periódusát a kapcsolatunknak. Rossz erre gondolni, kimondani, leírni, de sajnos így van. Ki a hibás? MI! Ketten élünk, vagyunk benne, tehát mást nehéz lenne okolni."
"Sok munka = sok stressz, nagyobb felelősség, szintén. A sok stressz mit hoz magával? Idegeskedést, feszültséget. Ezt pedig kint töltöd le? Általában azon, akin a legjobban szeretsz és akivel a legtöbbet beszélsz. Pont az ellenkezőjének kellene történnie, támogatni egymást és ott segíteni, ahol tudunk. Nem pedig bántani a másikat és vitatkozni. Ezen még dolgozni kell."
"A sok vitatkozás nyilván elgondolkodtatja az embert, hogy egyáltalán van-e ennek így értelme. Nem akarsz megsértődöm, megbántom a másikat szitukat az amúgy is eléggé bajos, munkás hétköznapokba. Ő azt mondja, ezt csak egy nehezebb akadálynak látja, amit meg kell oldani. Te kezdesz kétségbeesni és nem tudod, hogy mi tévő is legyél. Mit kellene még tenned, hogyan tudnád jobbá és szebbé tenni a napokat. Kapaszkodnál belé, Ő viszont menekül és nem engedi. Mivel ennyi feszültség van köztetek, nyilván nem Veled akar lenni. Ez Neked rosszul esik és még több feszültséget generál, amit persze nem hagysz szó nélkül. Ördögi kör ez..."
"Persze Te is befordulsz, csak Te magadba. A gondolataidba, a kis csigaházadba, amit eddig is nagyon nehéz volt feltörni. Most még erősebb páncélból építed magad köré ezt a héjat, hogy ne lehessen áttörni. Addig ne lehessen, amíg Te nem akarod. Amíg nem érzed azt, hogy most érdemes és azt gondolod, jöhet még egy-két erős rúgás, addig a legrosszabbra számítasz és nem engedsz be oda senki sem."
"Ezért persze megkapod a beosztásodat, lehordanak a sárga földig, Te pedig csak állsz értetlenül. Holott tudod, hogy valahol igaza van. Vannak Barátaid, nagyon jók, akikre számíthatsz, csak sajnos szétszóródva, nem egy településre generálva őket, ami azt hozza magával, hogy egy külön, saját kis társaságod nincs. Így hétvégén nehéz az ország, világ pontjairól összeszedni őket. Nem nehéz, lehetetlen. Általában van társaság, akikhez csapódsz és kedveled is őket, de ők mondjuk haverok, nagyon jó, kedves ismerősök és nem feltétlenül barátok. Azokból nincs ilyen sok. Persze előfordul, hogy nem tudsz összeverni egy ilyen társaságot és nem akarsz egyedül kimozdulni. Ilyenkor vársz rá, de már neki sincs kedve elmenni bárhová is, mert megvan a saját programja élete. Valahol megérted, de valahol nagyon fáj. Főleg, hogy még Ő is megbánt az igazsággal, hogy én miért nem megyek szórakozni? Mert éppen akkor nem volt kivel, nem ért rá senki sem..."
"Akkor felmerül benned a kérdés, hogy mit csinálsz rosszul? Nem szeretnek, nem kíváncsiak rád? Biztosan benned van a hiba, hogy nem csöng egész hétvégén a telefon és nem keresnek. Persze, ezt ő sem látja másképpen. Ez is rosszul esik, mert nem támogatást, hanem még tőle is negatív véleményt kapsz. Nyilván tudod, hogy sok ember szeret és kedvel, de mégsem ez jut ilyenkor eszedbe.Akkor ezt igazságtalannak érzed és nagyon fáj. Tudod, hogy valahol igaza van, de ettől még bánt, mert nem ezt vártad tőle. Legalább tőle nem. Fogadja el, neked nem mindig jön össze egy nagy társaság. Biztos Te csinálod rosszul, de ez van. Megoldást keresel, már csak azért is, magad miatt is. Felkeresed a régi barátaidat, akiktől az élet és a munka messze sodort és remélem, hogy továbbra is tudjátok tartani kapcsolatot."
"Minden ember más. Máshonnan jöttünk, máshova megyünk. Mindenkinek mást jelent kikapcsolódni és szórakozni. Nekem nem feltétlenül mindig a nyüzsgést és a bulit. Egy jó könyv, egy kis írás, családi program, egy jó film, szintén jelenthet pihenést és kikapcsolódást. Nyilván szükségem van a barátaimra és a szeretteimre, de vannak olyan esetek, amikor nem jön össze egy találka, buli.
"Egy nagyon bölcs ember írása kicsit segít. Mert megérted és egyetértesz ezzel az íróval abban, hogy két külön ember vagytok és nem az a szeretet, szerelem, hogy az egyik uralkodik, a másik pedig alárendelt szerepben van. Ez mindig azzal jár, hogy az egyik feladja az életét, a kis világát a másik javára és nem éli az álmait. Ez nem jó, ezt senki sem akarja. Szeretni kell egymást és kézen fogva, egyenrangúan menni egy közös úton. Ha úgy érzed, hogy ez az út pedig nem egyenes, hanem elágazáshoz ért, akkor választani kell, hogy merre. Továbbmész egyedül és új lehetőségeket keresel az életben, vagy haladsz tovább azon az úton, ahol a szeretett személy is ott van. Ezt ő is tudja és azt is, hogy ha nem akarnék közös utat, már letétem volna róla. Akarok közös utat, boldog, nyugodt és örömteli közös utat."
"DE! Nem akarod, hogy meneküljön előled, a kapcsolatból és Te sem akarsz menekülni, Szeretnéd, ha a közös együttlétek boldogok és örömteliek lennének mind a kettőtök számára, nem pedig teher. Tudod, hogy sok mindenben különböztök, de ezt el kell fogadni, ki kell küszöbölni, különben nem megy. Neked el kell fogadni, hogy mindig is Ő volt a társaság középpontja, lelke. Neki viszont el kell fogadnia, hogy bár te könnyen alkalmazkodsz, kevés ember ismer igazán és nincs olyan nagy társaság, akihez bármikor csatlakozhatsz. Neki lépést kellene, hogy tegyen a családod és a barátaid felé, mert ezt te korábban könnyedén megtetted az ő szerettei felé. Neked el kell fogadnod, hogy ő más ember, mint Te és nehezebben fogad el egy nagy családot még akkor is, ha erre 4 éve volt."
"Majd csak lesz valahogy. Ha meg akarjátok, úgyis megoldjátok. Ha szeretitek egymást, nem lesz gond, csak kompromisszumra van szükség. De ehhez KETTEN kelletek és mind a kettőtöknek akarni kell."
