Ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy de jót nyaraltam ezen a nyáron, itt és itt jártam, láttam sok szép helyet, stb... Hanem dolgos pár hónapról, ami alatt megismertem több remek embert, nevettem jó sokat és találkoztam sok "érdekes arccal" is. Mert a vendéglátás erről a szól. Ebben a pár sorban egy enyhe társadalomkritikát fogok megfogalmazni. Azt, hogyan látom és tapasztalom meg én az Embereket. És itt elgondolkoztam, hogy egyáltalán írjam-e nagybetűvel, vagy sem.. Ebben a posztban igyekszem megfogalmazni 2-3 hónap tapasztalatát és meglepetéseit. Azokat, amiket átéltem mind a munkában, mind a magánéletben.
Tudniillik, sosem tanultam a vendéglátást, nincs ilyenfajta végzettségem. Sőt! Merőben mást tanultam. Viszont mióta dolgozom, legyen itt szó nyári, vagy állandó munkáról, kereskedelemben, némiképpen a vendéglátásban tevékenykedtem. Volt, hogy nagyon szerettem, volt, hogy nagyon nem. De ez erről szól, mert ebben a szakmában az a legszebb, ami egyben a legborzasztóbb is, tehát az emberek. És akkor jöjjenek a konkrét tapasztalatok: 

1. A társadalom egy rétege, elfojtott agresszióját, bosszúját, mérgét, feszültségét, stb (amit a saját főnökén, családján, illetékeseken nem tud kiadni) a kiszolgáló/pultos személyzeten tölti ki. Ez megnyilvánul nem köszönésben, tiszteletlenségben, felesleges reklamációban, szeszélyekben, bunkóságban, vagy éppen magaslóról beszélésben.
   
   
2. Van egy olyan réteg aki sem köszönni, sem megköszönni nem szeret. Gondolom úgy véli, hogy a pult másik oldalán álló személy mindig alacsonyabb rendű. Ez a jelenség családokra is nagyon jellemző, 0-végtelen korig.
   
   
3. Az idősebb nemzedék tagjaira nagyon jellemző, hogy mérgüket rajtunk próbálják kitölteni. Legalábbis a nőkre. A férfiak pedig azt hiszik, hogy vicces 70 évesen is sablon, szexuális töltetű, baromi ízléstelen poénokkal dobálózni és hozzá idétlenül nevetni, vagy felesleges kommentárt fűzni.
   
   
4. A "rendkívül jó nevelésben" részesült kölykök azt hiszik, hogy 10-15 év korkülönbséggel is beszélhetnek úgy hozzád, mintha egy pondró lennél. Hogy kezdődhet el ez ilyen korán? 
   
   
5. A másik leleményes gyerekfajta, aki szemrebbenés nélkül átvágja a fejedet, vagy megpróbálja bebeszélni Neked, hogy rosszul adtál vissza.
   
   
6. Kedvenc "fajtám": a mindenkinél okosabb, mindenkinél mindent jobban tudó. Nem baj, hogy Te dolgozol ott, Te vagy benne minden nap a tevékenységben, ő megmagyarázza Neked!, hogy az nem úgy van, tutira hülye vagy és rosszul tudod.
   
   
7. És vannak az udvarlók, akik igyekeznek magukra felhívni a figyelmet. Volt olyan aki 40 fokban hátulról lelocsolt jéghideg vízzel, miközben én kiszolgáltam. Nem csak engem, de a vendéget is összevizezve, megrongálva az eladnivaló árut. Majd a számonkérésnél ráfogta két, még 10 évesnek sem mondható gyerekre. Gratulálok, innen is! Volt, aki szimplán pofátlan volt, aki a Párom van mondatot minden másnap elfelejtette, aki lekenyerezni próbált és végtelen a sor. De könyörgöm, a sablondumákat felejtsük már el az "udvarlásnál"!
   
   

A felsorolást még folytathatnám, de felesleges lenne. Volt nagyon sok ellenpélda. Kedves emberek, tündéri gyerekek, akik az illemtudás mellett még meg is nevettettek. Nagyszerű főnökök, aranyos kolleginák, kacagások, vicces események, sok munka, nagyon jó kajálások, rengeteg fagyi és süti, nagy beszélgetések és etc, etc... :) Mosolyogni való emlékek. Köszönöm ezeknek az embereknek innen is, hogy szebbé tették a nyaramat. 

A nyár másik nagy kérdése és problémája a munkakeresés volt. Mert ugye a szezonális munka fogalmát nem kell magyaráznom. Nem tudom, én vagyok-e ügyes, vagy tényleg talál is az, aki keres, de 2 állásinterjúból 2 sikerült. Sajnos a szimpatikusabbat a nagy távolság miatt el kellett utasítanom. De nem csak nekem sikerült, hanem a legjobb barátomnak is, hasonló statisztikákkal. Hallottam sztorikat ismerősöktől, főnököktől, ami alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs Magyarországon munkanélküliség. Legalábbis megfelelő végzettséggel, némi szerencsével, kitartással és dolgozni akarással nincs....

Sajnos voltak ellenpéldák is erre a közvetlen környezetemben... Értelmetlen és inkorrekt, mondhatni gusztussal indokkal való kirúgások... hátbatámadások és még sorolhatnám. De az élet sajnos ilyen. 

Nyaralni idén nem jutottam el. De egy csodás napot töltöttem el szűk családi körben a Balaton körül. Volt sok családi összejövetel, a remekül sikerült diplomaosztóm, baráti csevejek, bulik, iszogatások, strandolás, dumálgatás, röhögés... A nyaralást meg talán ősszel vagy télen pár nap alatt bepótoljuk. És idén nyáron túléltem, hogy Párom lelépett 3-4 napra fesztiválozni, sőt igyekszem a féltékenységemet kordában tartani (bár még mindig utálom, ha valaki pofátlan és időnként kevés kell ahhoz, hogy ennek hangot is adjak).
Hála Istennek sokat játszhattam a Keresztfiammal, akit rendületlenül imádok. Nem mérséklődött a Szerelmem, sőt. Még mindig remek érzés, hogy Ő van nekem és Mellettem és nagyon remélem, hogy már csak néhány hónap kérdése és végre elkezdhetjük a közös kis életünket is.
És nagyon jó volt a Családommal lenni, akkor, amikor tudtam. Szóval, összességében nem panaszkodom. Mert sok szép és jó volt ebben az utolsó nyárban, amit mint diák tölthettem el. 
Holnaptól egy új életszakasz, új munkahely és új kihívások várnak rám. Tele kíváncsisággal, némi félelemmel és érdeklődéssel nézek elébe. :)