Már csak pár nap és útra kelünk. Immáron hazafelé vesszük az irányt. Azért tartalmas volt ez a 4 hét. Olyan tömör gyönyörként tudnám jellemezni.
23-án kirándulni voltunk a hegyekben (Góry Stołowe). Részt vettünk egy olyan "hardcore" túrán. Egyik oldalon Lengyelország, másik oldalon Csehország. A túra maga hatalmas kövek, sziklák között, alatt folyt. Néhol olyan szűk szorosokban, hogy egy kövérebb ember már nem fért volna el. Attól féltem, hogy beszorul a fejem. Emlékezetes volt, az biztos. A táj gyönyörű, bár sokszor inkább arra figyeltem, hogy ne essek el, ne lépjek bele a vízbe. Aztán útba ejtettük Duszniki városát. Igen kellemes, hangulatos kis város. Ezen kívül látogatást tettünk egy papírmúzeumban, ahol én csak a vásárig jutottam, megkóstoltuk, hogy milyen az a mézszelet málnával, sétáltunk, csoportképet készítettünk (szegény Roland, kb. 20 darab fényképező lógott a karjain). Jó kis nap volt, finom ebéddel, kemény túrával, városnézéssel.
De azért itt is próbáljuk még felfedezni a várost illetve az elrejtett törpéket. Mint például ma is. Szíves törpe, napraforgós törpe, utazó törpe etc... mindegyik nagyon kedves. Ma felfedeztem még egy kis dombocskát, amiről igazán szép kilátás nyílik a katedrálisra és az Odera túlsó partján fekvő épületekre. Illetve eltaláltam véletlenül a Park Stanisława Tołpy-hoz is. Mint minden park és zöld terület Lengyelországban, ez is elbűvölő. Magával ragad a sok zöld, a kacsák hada, a hattyú, az öreg fák, a kis sziget a tavacska közepén, az épületek körülötte. Úgy minden. :) Jól esett egy kicsit egyedül lenni és hazafelé sétálni a napsütésben. Időnként már úgy érzem, hogy megfulladok ebben a "sosem vagyok egyedül" állapotban. De már csak pár nap és otthon leszek. Addig is várakozás, csütörtök az izgalom, péntek meg a hatalmas izgalom és boldogság napja. :))