Mivel a nyári nyaralás néhány ok miatt elmaradt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk telelni, ha már az évet végigdolgoztuk és most az anyagiak is megengedik. Hát miért ne? De két ünnep között, utolsó pillanatban észbe kapva, hova is? Akkor legyen Miskolctapolca, ha már jó az ajánlat és akkor már csapjunk a lecsóba és lakjunk Miskolcon. Az ajánlat is így szól. Indulás itthonról, 27-e reggel. Egészen kellemes idő, de csípős. Úton semmi probléma, beszélgetünk és számoljuk a vadmadarakat, mint az unatkozó gyerekek. Leérve, ködbe és hidegbe érkeze, egy utcatáblát SEM találva, megy nagyban a szálloda keresés. Előtte akkor már együnk, együnk. Hambuger, mert mi más lenne a helyi specialitás? Akkor Ő egyen egy körözöttes, húsos hambit én meg egy western burit, meglepően finom mind a kettő, főleg a szörpökkel, amiket kérünk mellé. Majd a végén meglepődünk azon, hogy a kiszolgáló meglepődik a 200 ft borravalón és kérdőn, vonakodva fogadja el. Utána szállás, ami szintén meglepően jó, felszerelt, tiszta és akár szívesen is maradnál, laknál ott Vele, mert olyan helyes kis apartman. És szerencsére kihalt is. Első vacsora és reggeli kettesben az étteremben, a többi meg minimális társasággal. Első nap sétálás, Frei Caffe, múzeum (ami valami remek, mindenkinek csak ajánlani tudom a tárlatokat, megéri a pénzt) majd megállapítás, hogy szép a belváros csak szmogos, hideg van és köd. A kilátóból semmi sem látszik, amin aztán össze is veszünk. Minek is jöttünk mi északra? TÉLEN??? Mert itt nekünk JÓÓÓ, azért! És Pont. Utána találunk egy nagyon helyes kis palacsinta és borházat és biztosan állíthatom, hogy nagyon régen ettem ennyire finomat étteremben (hozzáteszem banános-tárkonyos csirkéről volt itt szó) és régen volt ennyire jó kiszolgálásban részünk. Profizmus. Hazamenetel, tv-zés, alvás. Másnap Frei Caffe utána Miskolctapolca és fürdés, ajándék masszázzsal. Szebb az idő, szerencsére, de meleg az továbbra sincs. Bár 200 km-el arrébb itthon, 12 fok, ott 0-2 között.... MTapolca nagyon szép! A gőzölgő tavacska szinte elvarázsol, a mókusok még inkább. Imádom első és tetszik. A tömeg a fürdő bejáratánál már kevésébe, de sebaj, van jegyünk. Beérve meglátva és tapasztalva a tömeget, a koedukált mini öltözőket, 0-100 korig az embereket... már kicsit kétségbeesek. Amikor beérve a fürdőbe a pihe-puha törülközőbe csavarodva is fázom és meglátom, hogy egymás hegyén hátán is emberek vannak, már csak kerek szemmel bámulok. Mit is vártam a 2 ünnep között? A masszázs remek volt, bár a néni kicsit ijesztő.. de ilyennek kellett lennie. A barlang gyönyörű és érdekes, a víz és maga a hely HIDEG. 2órát bírtunk ki. Akkor menjünk el Diósgyőrbe. A vár felújítás alatt, gyertek vissza holnap. Utána hiába keresünk programot, minden be van zárva, a moziban pedig annyian vannak, hogy nem jutunk el a jegypénztárig. Ilyen a mi szerencsénk, de jót nevetünk. Ő talál nekem egy lengyel boltot, ezért egy "kisebb" összeget hagyok ott csokira, cukorra, levesre, üdítőre. Már megérte Miskolcra lejönni. :) Utolsó nap persze először Frei Caffe és utána irány Lillafüred, de olyan köd van, hogy nem látunk fel a vízesés tetejéig és a Palotaszállóból nem látjuk a Hámori tavat. Fázunk. Barlangászunk egyet az Anna barlangban, ami persze nagyon szép. Mire kijövünk feloszlik a köd. Jééé itt van egy tó! Utána Szent István Barlang. Csodás, pazar. Megrohannak a gyerekkori emlékek. Már tudom, honnan emlékszem ezekre a csodákra! Örömömben a sírás kerülget. Aztán indulás haza. Szerpentin szerpentin hátán. Sajnáljuk, hogy megyünk haza, de ez van. Hiába volt hideg és köd, jó volt. Hiányzott és kellett. Időnként találkoztunk néhány érdekes arccal és kevésbé jó vendéglátóssal, a bevásárlóközpont higéniájáról nem is beszélve, de ettől függetlenül nagyon szép és jó élményekkel, emlékekkel gazdagodtam, remek kávékat ittam, nagyon jókat ettem. Híres és gyönyörű képeket nézegettem a múzeumban, valamint megismerhettem a Pannon-tenger történetét is. Élveztem! Hogyan is szól a reklám?? "Miskolc, ezt látnod kell!" És tényleg!! :)