Bár vegyes érzelmekkel, de nekivágtam egy újabb utazásnak. A kis csapat újra összeállt és Wrocław felé vettük az irányt. Célunk a 4 hetes nyári egyetem elvégzése és lengyel tudásunk elmélyítése. Kíváncsian várom az eredményeket... :)
Vasárnap érkeztünk egy hosszabb kocsiút, a cseh utak és a hőség okozta borzalmak után. A koli meglepően jó. Egy tágas ikerszobában lakunk M.-el, 4 lányra jut egy konyha, egy zuhany és 1-1 külön szoba erkéllyel. Mint egy picike albérlet, tetszetős. Számomra viszont túl zajos, a 15 emeletes épület 9. emeletén lakunk és nagyon felhallatszik a kocsik zaja. Hozzá kell még szoknom. Napi kétszeri étkezést biztosítanak plusz mindig van, aki pesztrálja az elveszetteket. Minden szempontból pozitív (az állam kisebb hozzájárulása ittlétünkhöz pedig méginkább az volt... :D). Maga a város szép, nekem mondjuk kicsit sok. Hangulatos a folyópart, a templomok, a kis sziget, kedvesek az emberek, a Rynek itt is gyönyörű és hatalmas. De sok építészeti hatás keveredik. Régi épületek a modernek között, sok az autó (ráadásul vezetni sem tudnak normálisan), túrnak-fúrnak etc. De nincs okom panaszra, mert meg van a maga szépsége és tetszik is, csak még hozzá kell szoknom kicsit. A városban megbújó törpék keresése nagyon mókás, mindig jókedvre derít ha meglátok egy apró sapkás alakot az utcasarkon vagy egy épület előtt. Nagyon jópofák. A hangulat amúgy hajaz egy kisiskolás táborra a pesztrálás, a csoportos étkezés és sulibavonulás miatt. De ez nem baj, kifejezetten jó. :)

A vegyes érzelmek viszont nem múlnak. Várnak otthon... a jól megszokott és imádott környezetből való kiszakadást nem viseli az ember olyan jól. Főleg, hogyha a jól megszokott környezet is még viszonylag friss (igen, ez itt elég oximoron - jól megszokott párosítva a frissel). Ez az állapot viszont akkora biztonságot és boldogságot ad, hogy sokszor azt már magad sem hiszed el. Nah ezt elhagyni, mégha csak kis időre is, elég fájó tud lenni. Bár megvallom, eddig jobban megy, mint gondoltam. Nincs folytonos panaszkodás és sírás rívás, megy minden a maga útján, csendben. Jól esik ez a csend. Meglátjuk, mi lesz ezután, hogy fogjuk bírni a hiányt. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű 4 hét. Várakozással fog telni a jó része, várni azt a Valakit, hogy a nyakába ugorhassak és hozzá bújhassak. A napok telnek múlnak, csak lassabban, mint képzeltem. "De ez egy ilyen műfaj..." :)