Már itthonról jelentkezem.  Sajnos eljött a búcsú ideje, így június 28-án elbúcsúztunk Krakkótól, a jól megszokott és megszeretett kolitól, a szobánktól és mindentől, egyszerűen mindentől... De remélem (tudom), hogy ez nem a végleges búcsú Polskától, ez csak egy sima pápá, egy na razie! Látjuk még egymást, annyi biztos, hiszen örökre a szívembe égette magát.

A hazafelé utunk vicces volt. Megrakott kocsival (Bátyám nem hitte el, hogy fél év alatt ennyi cuccot fel lehet halmozni. Innen üzenem mégegyszer, hogy ennél sokkal többet is lehet...:P) Adrienn, Tesómék és én indultunk a magyar határ felé. Megálltunk Szlovákiában és Magyarországon is több helyen. Így jártunk Salgótarjánban, Miskolcon, Tolcsván. Krakkóból kb fél 12 kor indultunk, Maglódra asszem hajnali 1körül értünk. De mindenki éppségben hazaért, Adri is, mi is és ez a lényeg. :) Magyaország->Szlovákia->Lengyelország->Szlovákia->Magyarország=1300 km és 2 nap :) Tesóm és Sógórnőm a hősök :)

Nem írtam korábban, talán mert nem tudtam... Még most is vegyes érzelmekkel írom ezeket a sorokat, nézegetem a képeket. Próbálok visszaszokni haza. Igen, így van. Próbálom megszokni, hogy már nem vagyok annyira önálló, már megkérdezik, hova mész, mikor jössz, már nem egy város központjában lakom, már nem Lengyelországban vagyok. Furcsa.. persze azért jó itthon is lenni a szeretteimmel, barátokkal, családdal stb. De nagyon vágyom vissza, iszonyatosan hiányzik, főleg most, ahogy az összes emlék kavarog bennem. Tudtam, hogy nehéz lesz, dehogy ennyire... Evvan, majd jönnek az új kalandok és dolgok. :)